Erdélyben jártam...

... és a szívembe zártam. Egy külön posztot fogok alkotni a 8 napos utamról, egyenlőre még az élmények hatása alatt állok...
Isteni csorbalevesek és juhtúrók, sajtok közepette rengeteget túráztunk, jártunk, így biztos vagyok benne, hogy ha kilóban nemis, de formában változtam. De a legjobban gondolkodásban, látva azt, amit eddig nem. Azt, hogy az én gondjaim és problémáim bolhányiak jónéhány erdélyi magyar társainkhoz képest.
Csak néhány helyet említek: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyimesek, Kézdivásárhely, Brassó, Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Arad.
Felejthetetlen élményekkel...

Sosem voltam leves-szerető, most már tudom miért: nem ettem még csorbát!!!! Annyira finom, annyira jólesik a nyári melegben a savanykás leves, hogy itthon ma is elkészítettem.


Találkoztam az Erdélyi Konyha című magazinnal is, amiről innen a blogvilágról már tudomásom volt, és nem haboztam azonnal meg is venni. Kitűnő receptek vannak benne és nem csak nehéz, laktató ételek.
Amit ma kipróbáltam nem épp fogyókúrás, de a Nagyszebenből hozott ordát fel kellett használni. Így az "Ordás tésztá"-t meg is sütöttem belőle. Nekem fantasztikus élmény volt, hogy nem kellett helyettesítenem semmivel semmi hozzávalót, (t.i. nálunk orda nem kapható...) az eredeti leírás szerint készítettem el. Mondhatom megérte (fogyókúra ide-vagy oda...).


(Egyébként remélem, hogy az Erdélyi Konyhát Magyarországon is be lehet szerezni... majd utánajárok...)

Nagyon hanyag vagyok és most is rohanok tovább. Mostanában nem nagyon volt időm semmire sem, illetve lelkiztem egy kicsit, ami rávilágított néhány dologra. És nagyon jól esett.
Most azonban inkább a figyelmet szeretném felhívni egy új folyóiratra, íme:


Most rohanok be a városba, útközben a buszon megtanulmányozom, és véleményt nyilvánítok. Mert az elmélet a bölcsészeknél jobban megy, mint a gyakorlat :-)