Tavaszi relax

Már 8. napja vagyunk vidéken a szüleimnél, és mondhatom nagyon-nagyon kényelmes. Kiveszem a részem a házimunkából, de azért meglehetősen jól esik, hogy nem a mindennapi mókuskerekes munkát kell végeznem.

Múlt hét elején Mátészalka környékén voltam (hivatalból) 2 napig, Szatmárcsekén megnéztük Kölcsey Ferenc sírját, majd a környező kis falvakból is megtekintettünk néhányat.

Kölcsey sírja:

A szatmárcsekei temetőben ma is ilyen fejfákat használnak a temetkezésnél:

Fatornyú templom:

És a belső megfestett kazettái:

Miután visszajöttünk, másnap rögtön kaptam egy zamatos hallójárat-gyulladást, ami még a mai napig sem múlt el, és még jó pár napig nem is fog. Bekapkodtam egy rakás antibiotikumot, erre probiotikumot, fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, jártam háziorvosnál, orr-fül-gégésznél is. És még van fülcsepp is, amit még csak ezután fogok kiváltani.

Voltam/vagyok táppénzen és szabadságon is, tehát volt időm tiszta fejjel átgondolni az életmódomat. Mindenhol azt mondogatják, hogy fokozatosan, stb. úgyhogy én annyira fokozatos lettem, hogy egyenlőre azt sem tudom, hány kg vagyok? Nem is érdekel, csak bizonyos dolgokra figyelek egyenlőre, és próbálok egy-egy étkezést kiváltani mondjuk egy mézes banánturmixszal.
A Húsvéti pár napot szerencsésen átvészeltem nagyobb zabálások nélkül, bár azért volt sütievés.
Szerencsére egyre több zöldség nő a kertben így lesz mit nassolni bőven. Ezek már itthon termettek, nem a sajátom, a szüleimé, de remélem hamarosan nekem is ilyen zöldek és harsogóak lesznek.
Ma beszereztem néhány paprika és paradicsom palántát is, hogy nyáron legyen miből salátahegyeket csinálni.
És végül a család okos macskája: (több is van, de ő a rangidős:-))