Utolsó nap...

És holnaptól végre ismét dolgozó Nő leszek én is. Már nagyon vártam, és nem csak a fizetés miatt. Kezdtem magam itthon nagyon "elengedni", olyan minden mindegy állapotba kerültem. Nagyon nehezen, hosszas pályázgatás és jelentkezések százai után sikerült, így igyekszem nagyon megbecsülni ezt a helyet és nem azon morfondírozni, hogy mit lehetne jobban és másként (már estem ebbe a csapdába többször is, és sajnos nem mindig lehet vele célt érni).
Örülök, hogy:

• kimozdulhatok itthonról (uncsi volt már naphosszat itthon üldögélni)
  
• felöltözhetek (elég volt a melegítőből)
• sminkelhetek (ha itthon voltam, nem tettem, mert ugye mindegy volt...)
• rendszer lesz az életemben (itthon mindegy mikor csináltam meg a mosást, vagy a mosogatást, vagy a padló feltörlését)
• a céljaim elérése közelebb került (van olyan célom, ami már szinte csak karnyújtásnyira van!!!!)
• új embereket fogok megismerni (ezáltal új lehetőségek fognak megnyílni)
• újra értékes embernek érezhetem magam (a háztartási munkától nem volt ilyen fílingem)

... és még sorolhatnám...

A lényeg, hogy számomra ez az év nagyon jól kezdődött, remélem ezzel mások is így vannak és ha nem is, akkor idővel jön a kívánt eredmény!
Egyébként azt vettem észre, hogy a páros évek nálam mindig sokkal szerencsésebbek, mint a páratlanok. Ezért 2012-ben úgy érzem, hogy nekem minden adott a sikeres folytatásokhoz :-))

Na igen, tart még a mélypont, vagy ez a nem is tudom milyen letargia. A múlt heti nem kicsi kilengésemnek annál nagyobb következménye lett. Aránytalanul nagy. Nem tartom igazságosnak a Sorstól, hogy engem mindig így kell büntetnie. Gyakorlatilag, minta nem is sanyargattam volna magam egy percig sem az elmúlt hónapokban. Ezért szeretnék orvosi segítséget, ami nagyon de nagyon várat magára.
Pedig hétvégén már bicajoztam is. Ez a legjobb mozgás most, amit el tudok képzelni magamnak, de ez is legalább (hanem jobban) olyan időigényes, mint az úszás. És ha időt szánok rá, akkor más olyan dologtól veszem el az időt, amitől szintén nem kéne.
És igazából nem tudom, gondolkozzak állandóan és percre pontosan tervezzem meg az életem minden mozzanatát? Adagonként osszam be a kaját, pontosan kiszámolva? Éljek a saját kis tervgazdálkodásomban? Vagy egyszerűen, ha jön valami válaszút, akkor a pillanatnyi kedvem szerint döntsek? Éljek a mának és ne izgasson mi lesz holnap? Mi a jobb? Tanuljak meg elengedni dolgokat és lentebb adni valami másból? Képtelen vagyok az agyamat kikapcsolni és csak egy dologra koncentrálni, mert jelen pillanatban ösztönösen minden körülményt meg akarok oldani és minden körülményt figyelembe véve cselekedni. Nem vagyok egy filozófus (bölcsész az igen...no comment), de úgy érzem, hogy lelki akadályai vannak minden egyes olyan dolognak amit nem tudok megoldani, vagy nem tudok átlépni a saját magam által állított akadályokon (bezzeg a falat fel tudtam emelni magasra).
Szóval nem tudom mitévő legyek. Egyet tudok: feladni nem akarom, de megvalósítani nem tudom. Marhajó, mi? Jobb lett volna egy egysejtű planktonnak születni....

Mindegy, csak zöld legyen

Már a hűtőben figyel egy nagy zacskó spenót, ebből lesz a tojásos spenótsaláta, de én sajt helyett hónapos retket fogok beletenni (az mégiscsak kalóriaszegényebb :-)). Ma gyakorlatilag csak a zöld színre hajtottam, annyira kívánom az ilyen friss színeket, úgyhogy vettem pár szem kivit is, kettőt most ettem meg ebéd gyanánt.
Én már nem nagyon írogatom, hogy pontosan mit is eszek aznap, mert azt figyeltem meg, hogy amit eltervezek, az általában nem is valósul meg, mert mást ennék, vagy nem úgy enném, stb. A spenót is csak reggel jutott eszembe a metrón, hogy le kellene szállni a piacnál és megnézni hogy van-e. Reggelire általában mindig megvan az egy db saját készítésű zsemlém, nem is kívánom a bolti cuccokat, ezzel sincs sok bajom és szeretem sütni is. Sokszor guggolok a sütő előtt és figyelem, ahogy hatalmasra nőnek a kis pufik :-)
Ebédre igyekszem laktatót enni, olyat ami 4-5 óráig legalább kitart. Ez az utóbbi pár napban kimerült a székelykáposztámban. Én szeretem elpusztítani ezeket az utolsó morzsáig (lehet hogy ezt is át kellene állítani az agyamban??), mert egyrészt nem vész kárba, másrészt a káposzta felmelegítve is jó, mint tudjuk.
A vacsora az már inkább neccesebb dolog. Nagyon sokszor fáradtan, nyűgösen érek haza, és ilyenkor néha beszalad még egy zsemle, vagy egy kis tésztás étel. Igyekszem mindenből kevesebbet enni, de éhezni nem vagyok hajlandó, mert tudom, hogy akkor jön az éhségrémség.
Tegnap mondjuk újból csináltam zellersalátát, dupla adagot és rendesen jól is laktam belőle. Amit nem nagyon kívánok, az a nagyon húsos ételek. Megelégszem egy-két falattal is és inkább jó sok köretet eszek, a héten viszont még halat sem ettem, de biztosan nem fog elmaradni.

Hétértékelés (1)

Mostantól bevezetem magamnak a pénteki hétértékelést, hogy számon tartsam mi is történt, csináljak egy kis következménylevonást.

Annyira megszerettük a nyer zöldséget mártogatni, hogy gyakorlatilag a héten vacsorára nem is volt más, csak ez :-) És legtöbbször Zs. kérte, hogy pucoljak már répát...
Jó is egyébként, hogy nem eszem annyi szénhidrátot, nem fogyok nagy ütemben, de érzem belül, hogy jót tesz a szervezetemnek az, ha nem tömöm üres szénhidráttal. Azt nem mondom hogy nem vagyok fáradt és erőtlen a nap végére, de az energiám egyértelműen jobb és több. Próbálom a húsfogyasztást is visszafogni, de a héten már előre megvolt rendelve a kajám, úgyhogy Zöldike, bocs, de nem hagyhattam ki a húst :-) Jövő héten megpróbálok inkább valami halféleséget enni fehér hús helyett.

A héten különös figyelmet fordítottam arra, hogy legalább egy liter vizet igyak. Ez minden nap sikerült. A módszer egyszerű volt: amikor megérkeztem a munkahelyemre, rögtön megtöltöttem a fél literes palackot - ennek délig el kellett fogynia. Ebéd után a második palack vizet osztottam be, munkaidő végéig. A harmadik palackot a hazaútra tartogattam, ezt nem mindig sikerült meginnom. De szerintem már a napi egy liter víz is haladás volt. Ezelőtt volt, hogy napokig nem ittam egy pohár víznél többet: ha már éreztem hogy szomjas vagyok, ittam, de egyébként nem. Nem tettem magam elé tudatosan a vizet, ezért sokszor lusta is voltam felkelni. Most minden nap az az első, hogy ha elfogy, akkor töltök. Remélem hosszabb távon is be fog válni ez a módszer, illetve majd természetes lesz hogy mindig legyen előttem víz.
Jövő hétre is kitalálok magamnak valami kihívást. :-)

Tegnap még megsütöttem a kenyeremet is. Szokás szerint - nagyon jól sikerült. Most lenmaggal készítettem, de a recept maradt. Nem túl kalóriaszegény szerintem, de a lényeg hogy nem fehér kenyér, és napi egy szeletnél többet megpróbálok nem enni. Szerintem ennyi belefér.
A héten ettem csokoládét is, de csakis jó minőségűt és azt is mértékkel, egy-egy kockát. Nem is voltak falási rohamaim, nem voltak olyan gondolataim, hogy most hirtelen fölzabálok valamit.

70 dekát fogytam (94,3) de nem is bánom, hogy nem hirtelen. Havi 2 kg mínuszt tűzök ki magamnak, de 4 kg-nál semmiképp nem többet. Ez egy év alatt már -24 kg.

Hangulatingadozásaim voltak, de ez biztosan nem csak az életmódváltozásnak köszönhető. Egyszerűen ilyenek most a körülmények a világban, a munkámban, az életemben.

Húsleves vs. hagymásbab

A húslevesem elkészült, most akkora fazékkal lett, hogy ez talán elég holnapra, sőt még esélyes az is hogy hétfői ebéd is maradjon belőle. A hagymásbabra Zs. nem vigyázott, így az odakozmált - 2 kanállal ettem belőle, és a kalóriaértéke sem elhanyagolható: 10 dekában 338 kalória van. Szóval leosztom a két kanálra: ez még elviselhető. Győzött a húsleves: répával és hússal, plusz egy kis zeller. Semmi krumpli, bizony!
Vacsorának már megettem 6 db korpás kekszet diabetikus lekvárral, napközben pedig egy almát megpároltam a mikróban. Ma már nem eszek semmit, inkább iszok zöld teát, és adok még egy esélyt a ginsengnek.
A tanulás nem akar menni, nem tudom mi van velem, pedig jövő héten 3 vizsga és 2x2 angolóra van. Elég húzós lesz, de remélem hogy legalább az evésre nem fogok annyit gondolni, mint ma.
A súlyomról: most 95 felett vagyok és voltam a héten 96,3 is, mivel most lesz pár pirosbetűs ünnepnapom, ez ilyenkor nálam megszokott. Nem aggódok, inkább egy hetet kihagyok a súlymérésben, hivatalos adatok január 17-én akarok közölni.

Csalódtam

A grapefruit-ginseng cseppemben. De lehet hogy csak türelmetlen vagyok. Mindenesetre hiába bíztam abban, hogy a ginsengtől majd tényleg jobban fogok koncentrálni és még esetleg tanulni is. Tegnap este egész egyszerűen nem tudtam magam rávenni, hogy átolvassam az alkotmányjog anyagot. Így lejelentkeztem a vizsgáról, áttettem jövő hétre és majd most a hétvégén erőszakot fogok magamon elkövetni, de ezt meg kell tanulni. És a polgári perrendtartást és a közgazdaságtant is, mert jövő héten 3 vizsgám lesz így. Nem vagyok normális.

Így borul a napom is, mert vizsga után el akartam menni az uszodába. Ezért viszont nem fogok bemenni a városba, inkább délután rendezek itt kinn a faluban egy félórás sétát, vagy gyorsgyaloglást. Tegnap este is két buszmegállóval hamarabb szálltunk le, hogy be tudjunk vásárolni a CBA-ban, aztán nem is vártunk a hidegben a következő buszra, elindultunk gyalog. Meglepően könnyen tettem meg azt a 20 perces sétát, ráadásul dombnak felfelé. Ezt a módszert be is vezetem a tél végéig mindenképpen, így munka után meg lesz a heti 2 ilyesfajta edzésem.
Este még megfőztem a húslevest is, nem bírtam tovább várni, megint nagyon finom lett. Ettem is egy tányérral, de előtte pedig a lassan szokásosnak mondható melegszendvicsemet ettem répával és édesítős kakaóval. Tudom hogy ez inkább egy reggelinek menne el a sok szénhidrát miatt, de egyenlőre nálam az is siker, hogy répát eszek és édesítem az italaimat. És a kenyér sem fehér. Mindent szép lassan, mert a végén besokallok a nagy változásban.