Első hetem

Jól elfáradtam az első héten, és ráadásul szombaton két nehezebb vizsgám is volt, erre is időt kellett szakítani. A hajnali keléskor szívesen sírtam volna, de erőt vettem magamon és nem nyafogtam, hanem gépiesen felkeltem, készülődtem és indultam. Még kicsit minden olyan káoszosnak tűnik nekem és próbálok mindent észben tartani. A munkafolyamatok nem nehezek, ráadásul dolgoztam már iskolában, így sikerült ehhez a részéhez könnyebben alkalmazkodni. Ami nagyobb gond, az az, hogy több, mint 100 új munkatársam van... én nem is tudom mikorra fogom megjegyezni mindenkinek a nevét. Mindenesetre igyekszem, igyekszem...
Egyébként reggelente nem sajnáltam az időt egy kis "vakolat" felkenésére sem, és ettől máris jobban éreztem magam. Ráadásul jártam a Müllerben is, és megleptem magam egy bordós Essence szájfénnyel is - meg vagyok róla győződve, hogy nem is áll rosszul nekem :-)
A kajálással még kicsit szervezkednem kell, mert a diákok előtt ugye nem lehet enni, ezen kívül a konyha elérése is macerás. Egyébként sokkal kevesebbet ettem, délelőttre mindig készítek be egy ivójoghurtot, azt el tudom dugni az asztalon, és egy-egy kortyot tudok inni, ha érzem hogy szédülök... Délután aztán bekapok egy szendvicset és egy kávét, aztán itthon eszek legközelebb. Tudom nem valami egészséges, de én már annak is örülök, hogy a mérték már jó felé mozdult, aztán majd kialakul a többi, ha belerázódok.
Kb. ennyi volt a múlt hetem. A lényeg, hogy jól éreztem magam...

Utolsó nap...

És holnaptól végre ismét dolgozó Nő leszek én is. Már nagyon vártam, és nem csak a fizetés miatt. Kezdtem magam itthon nagyon "elengedni", olyan minden mindegy állapotba kerültem. Nagyon nehezen, hosszas pályázgatás és jelentkezések százai után sikerült, így igyekszem nagyon megbecsülni ezt a helyet és nem azon morfondírozni, hogy mit lehetne jobban és másként (már estem ebbe a csapdába többször is, és sajnos nem mindig lehet vele célt érni).
Örülök, hogy:

• kimozdulhatok itthonról (uncsi volt már naphosszat itthon üldögélni)
  
• felöltözhetek (elég volt a melegítőből)
• sminkelhetek (ha itthon voltam, nem tettem, mert ugye mindegy volt...)
• rendszer lesz az életemben (itthon mindegy mikor csináltam meg a mosást, vagy a mosogatást, vagy a padló feltörlését)
• a céljaim elérése közelebb került (van olyan célom, ami már szinte csak karnyújtásnyira van!!!!)
• új embereket fogok megismerni (ezáltal új lehetőségek fognak megnyílni)
• újra értékes embernek érezhetem magam (a háztartási munkától nem volt ilyen fílingem)

... és még sorolhatnám...

A lényeg, hogy számomra ez az év nagyon jól kezdődött, remélem ezzel mások is így vannak és ha nem is, akkor idővel jön a kívánt eredmény!
Egyébként azt vettem észre, hogy a páros évek nálam mindig sokkal szerencsésebbek, mint a páratlanok. Ezért 2012-ben úgy érzem, hogy nekem minden adott a sikeres folytatásokhoz :-))

Új év....

Új munkahely :-)

Úgy néz ki, sikerült megtalálnom végre a munkahelyemet. Nagyon örülök és nagyon várom már. Az elmúlt fél év elég nehéz volt a bizonytalanság miatt, ez nagyon sokszor rátette bélyegét a hangulatomra. Agyonra pihentem magam, úgyhogy már alig várom, hogy január 3-án újból munkába álljak :-)
Igaz azt terveztem, hogy amíg itthon vagyok, őrülten nekiállok a fogyókúrának, ez úgy néz ki nem jött össze. Azért nem panaszkodom, sokkal kevesebbet eszek, figyelek hogy ne egyek sok kenyeret és cukrot. Szóval én várakozással tele várom az új évet. :-)

5 kilót fogyni

egy hét alatt nem semmi. Kár, hogy nem önszántamból ment a dolog. Illetve én döntöttem úgy hogy nem eszek semmit, de pusztán azért mert elkapott valami vírusos nyavaja. Nem volt már ilyen vagy 10 éve, hogy én lázas legyek. Múlt héten ezt is sikerült és nem is kicsit, majd 39 fokos lázam volt. Mondanom sem kell, fel sem tudtam kelni az ágyból. Aztán mire valamennyire kikecmeregtem ebből a náthából, elkapott egy "óvodai-jellegű" hasmenéses izé, amitől napokig szenvedtem és nem ettem, de még inni sem esett jól.
Szóval most itt tartok, a mozgástól pedig újból irtózok. Szerintem ez a véremben van.
Tegnap voltam egy állásinterjún, ahol végre nem kérték hogy fütyüljek 5 nyelven. Reménykedem. Hátha...

Ma reggel 95,6 kg voltam, és mivel egy héten belül "ünnepelni" fogok várhatóan, reménykedem benne, hogy csak a vizet tartja most vissza a szervezetem. Reggel 8-kor már túl voltam a sportoláson bizony. Mint egy droid, úgy keltem fel fél hétkor, öltöztem és mentem sétálni, illetve már futottam is egy keveset, de tényleg csak módjával mert nem szeretnék pár év múlva egy térdprotézissel gazdagodni. Be kell vallanom, még jól is esett. Az első 3 kört 53 perc alatt tettem meg, aztán 2,5 kört mentem 44 perc alatt, ma pedig 3 kört 49 perc alatt. 4 perccel jobb volt most a 3 köröm, mint az első. Ez már haladás! A kör hossza pedig összesen 5 km körül van, pontos számot nem tudok, de ezen a honlapon nagyjából le tudtam mérni. Ja és a séta előtt megittam egy nagy pohár citromos vizet (fél citromot csavartam bele), most pedig még ázik a palástfű-cickafark teám.
A reggeli pedig 2 szelet mustáros-tarjás rozskenyér volt, egy paprikával, egy paradicsommal és egy pohár teával, amiben édesítő volt. Az ebédről és vacsoráról m ég nem tudok nyilatkozni, de ha valami érdekeset és finomat csinálok, akkor beírom.

Munkakeresésben már nem vagyok annyira sikeres. Most már lassan kudarcként kezdem kezelni azt, hogy senkinek nem kellek. Sok interjúra elmegyek, mindenütt megy az ígérgetés (értesítünk, visszahívunk, próbamunkára hívunk majd ekkor meg akkor) aztán semmi. Tegnap aztán ahol voltam, pár órával után visszahívtak és megmondták hogy nem engem választottak. Mindig bejutok ez első 2-3-ba aztán mégsem én... Ezért aztán tegnap este eltört a mécses és nem mentem angolra sem (ilyenkor nem tudok semmire koncentrálni és magyarázkodni is utálok, hogy miért vagyok szétcsúszva), este pedig lenyomtam két kis szelet kolbászos kenyeret almával.
Reggelre már kialudtam a kudarcot és úgy keltem fel, hogy tojok a világra és nem foglalkozok semmivel, csakis a saját napi(!!!) célommal.