Erdélyben jártam...

... és a szívembe zártam. Egy külön posztot fogok alkotni a 8 napos utamról, egyenlőre még az élmények hatása alatt állok...
Isteni csorbalevesek és juhtúrók, sajtok közepette rengeteget túráztunk, jártunk, így biztos vagyok benne, hogy ha kilóban nemis, de formában változtam. De a legjobban gondolkodásban, látva azt, amit eddig nem. Azt, hogy az én gondjaim és problémáim bolhányiak jónéhány erdélyi magyar társainkhoz képest.
Csak néhány helyet említek: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyimesek, Kézdivásárhely, Brassó, Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Arad.
Felejthetetlen élményekkel...

Sosem voltam leves-szerető, most már tudom miért: nem ettem még csorbát!!!! Annyira finom, annyira jólesik a nyári melegben a savanykás leves, hogy itthon ma is elkészítettem.


Találkoztam az Erdélyi Konyha című magazinnal is, amiről innen a blogvilágról már tudomásom volt, és nem haboztam azonnal meg is venni. Kitűnő receptek vannak benne és nem csak nehéz, laktató ételek.
Amit ma kipróbáltam nem épp fogyókúrás, de a Nagyszebenből hozott ordát fel kellett használni. Így az "Ordás tésztá"-t meg is sütöttem belőle. Nekem fantasztikus élmény volt, hogy nem kellett helyettesítenem semmivel semmi hozzávalót, (t.i. nálunk orda nem kapható...) az eredeti leírás szerint készítettem el. Mondhatom megérte (fogyókúra ide-vagy oda...).


(Egyébként remélem, hogy az Erdélyi Konyhát Magyarországon is be lehet szerezni... majd utánajárok...)