Köszönöm!

Sziasztok! Köszönöm a kedves szavakat, a tanácsokat, a biztatást, egyáltalán az érdeklődést irántam. Nem tűntem el véglegesen és igazából kicsit szégyellem is magam, hogy legalább 1-2 naponta nem jelentkeztem be. Kicsit megszaporodtak a dolgaim, ráadásul ezen a héten olyan jó idő volt, hogy munka után és hétvégén is a kertben voltunk és veteményeztünk. Zs csinált szép kis faládákat, ezeket töltöttük ma fel komposzttal, ültettünk bele retket, madársalátát, fodros petrezselymet. Remélem a retekből pár hét múlva már dőzsölhetünk...

Az életmódra visszatérve, biztos vagyok benne, hogy nem old meg mindent az orvos, de abban reménykedem legalább hogy személyre szabottan adnak tanácsokat. Tudom, hogy magamban kell hinnem, csak én az a típus vagyok, aki feladja, ha valaminek nincs eredménye...

De most még nincs ideje itt a feladásnak, max a lazításnak, úgyhogy folytatom tovább természetesen, még ha nem is olyan intenzíven és olyan drasztikus cukor és lisztmegvonásokkal, mint eddig, mert úgy vettem észre, hogy nekem finoman szólva nem jó, ha hirtelen megvonok mindent.

Most pedig megyek zsömlét sütni...